Avatar Shopping Community Knuffel Quests Donate My Account Help

Jump to:

   [ 252 posts ] 
 Post subject: Re: Egyről a kettőre
Posted: Mar 2nd, '17, 15:01    


nel-tu-animoke

Joined: Aug 31st, '10, 15:20
Posts: 4730
Hugs: 46291
Website: http://neunatkozz.weebly.com/
Domi mindenáron Balázzsal akart párban maradni, hogy még tudjon tőle segítséget kapni. Először minden apró mozdulatnál megkérdezte Balázst, hogy "így jó?", "most jól csinálom?", alig merte volna kilőni az első nyilat. De aztán amikor azon túlesett, valamennyire felbátorodott és egyre kevesebbet kételkedett.
Gergely Verával társult, ők megfogadták Balázs tanácsait, de azért alapjában véve főleg úgy íjaztak, ahogy jónak érezték, ahogy logikusnak gondolták. Sokat szerencsétlenkedtek, és sokat hallhgattak, de élvezték mind a ketten a játékot.
Pityu és Elemér voltak a leghangosabbak, ők szinte végig röhögtek, és ócsárolták egymás íjásztehetségtelenségét. Annak ellenére, hogy egyszer sem találták el az ő táblájukat normálisan, próbáltak háttal és szaladás közben is lőni, meg a másik két táblára is. Azt is kipróbálták, hogy Pityu négykézlábra állt, Elemér pedig felült rá, hogy lóhátról lőjön pár nyilat.
Alapjában véve nem volt megerőltető az íjazás, de annyit kellett szaladgáljanak az összevissza lőtt nyilak után, hogy a végére jól leizzadtak mind.

Mikor minden csoport lovagolt is, pónizott is, íjazott is, már majdnem ebédidő volt. Készítettek egy csoportképet, amin rajta volt az ifiseken kívül Máté és Bea is. Sokan külön is megköszönték, hogy itt lehettek, és nagyon jól érezték magukat.
Búcsúzáskor István még intézett hozzájuk pár szót:
- Amikor bezártok és elrendezitek a lovakat, ha nincs más programotok ma estére, lépjetek át hozzánk és vegyetek részt a tábortűznél ti is!
- Igeeen! Gyertek gyertek! - lelkendeztek az ifisek is.
- Én nem bánom, mit szólsz, Máté? - kérdezte Bea a társát.
- Szerintem is elmehetünk - mosolygott a férfi.
- Hurrááá! - ujjongott a társaság.

Hazafele valamivel lassabban haladtak, mert eléggé le volt már strapálva a banda, de még a nap fele hátra volt.

(0) (0)


    Top
 Post subject: Re: Egyről a kettőre
Posted: Mar 3rd, '17, 21:12    


Hina-Monoko

Joined: Oct 10th, '11, 19:10
Posts: 3387
Hugs: 16212
Mood: (~-.-)~
Yahoo Messenger: [email protected]
Location: Somwhere in the world~
A vacsora és a tábortűz hamar lejárt. Annak ellenére, hogy rövid ideig voltak együtt, nagyon jól érezték magukat Mátéval és Beával. Mikor Balázs belejentette a takarodót, ők a kocsijukkal mentek haza, a többiek meg iszkoltak aludni. Senki sem kommentált, mert mindenki ki volt nyúlva. Ágnes és Balázs megegyeztek, hogy másnap hagyják a bandát kicsit többet aludni.

-Én akarok ütni először! - kiáltott Elemér és a megragadta a méta ütőt.
-Akkor én dobok. - ajánlotta Attila.
Reggeli után mindenki úgy döntött, hogy klassz lenne valamit játszani. Végül a métára esett a szavazás. Két csoportra oszlottak, kijelölték a pályát. Az egyik csoport a pályán állt, nekik az volt a feladatuk, hogy elkapják a labdát s ne hagyják, hogy a másik csoport, amelyik ütött ne szerezzen pontokat.
-Ha nem vagy a bázison, vagyis ahol azok a pontok vannak, akkor kiesel a játékból, ugye? - kérdezte Lilla kicsit összezavarodottan. Ez volt az első játéka és nem tudta pontosan mit kell csináljon.
-Igen. Ezért kell minél hamarabb a labdát a dobóhoz juttatni, hogy a másikok essenek ki mielőtt egy bázist elérnének. - magyarázta Gergely.
-Látom jól ismered a szabályokat. - bólogatott elégedetten Réka.
-Igen. Kicsi koromban rengeteget játszodtunk a környékbeli gyerekekkel.
-Ha sokat dumáltok estére sem kezdjük el a játékot! - intett Domi a társalgó banda felé. Mindenki vidáman a elfoglalta a helyét és a játék el is kezdődött. Elemér ütött elsőnek, minden védő rohant a labda után, Elemér meg rohant egyik bázosról a másikra, mintha az élete függött volna tőle. Utána ment Vera, Réka, és a többiek. Miután mindenki sorra került az ütésre a támadócsoportban, akkor cseréltek: aki védett, az ütött, s aki azelőtt ütött az utána védett. De párszor azért is cseréltek, mert valaki a levegőben kapta el a labdát. Nagyon szoros volt a meccs, de mindenki élvezte.
Domin volt a sor megint. Kicsit jobban lihegett, mint a többiek, és valamivel fehérebb is volt. Megfeszítette minden izmát és elütötte a labdát, amit Gergely dobott neki. Jó messzire ment a labda. A banda rohant a labda után, Domi pedig meghaladt egy, kettő, három, négy bázist, de mielőtt elérte volna az ötödiket is, hirtelen összesett. Először mindenki csak nevetett, mert azt hitték, hogy csak megbotlott. Viszont mikor látták, hogy nem áll fel, és nem is mond semmit sem, nagyon megijedtek. Mindenko odarohant Domihoz, Tamás pedig rohant, hogy hívja Balázsékat, akik a házban készítették az ebédet.
Időközben Gergely és Attila megfogta Domit és vitték a házhoz. A többiek aggódva rohantak utánuk. Mikor Balázs és István már odaért, mindenki falfehér volt és komoly.
-Nincsen láza, de nagyon sápadt... sapkája volt, nem kaphatott napszúrást, ugye? - aggodalmaskodott valamelyik lány.
-Azt hiszem tudom mi a baj... - felelte Balázs komolyan. - Gyorsan vigyétek fel a nappaliba, a lábait pedig tegyétek magasabbra.
Mikor Domi már a kanapén feküdt, Ágnes kinyitott egy kis dobozkát, ami mintha a Domié lett volna, majd egy tűt szúrt bele a karjába. Ezalatt István felhívta Mátét ha tudnak, jöjjenek fel gyorsan orvosi segítségért, a legközelebbi falu az ő farmjukon is meszebb volt, ami egy óra autó utat jelentett volna minimum. Amíg megérkezett Máté, mindenki kint a teraszon ücsörgött és aggódva várt. Noha Balázs mondta, hogy ha akarnak, elmehetnek, senkinek sem volt kedve játszani.
Egy adott pillanatban Ágnes jött ki és leült a lépcsőre Irma és Vera mellé.
-Hogy van Domi? - kérdezte halkan Irma.
-De mi történt egyeltalán? Csak úgy hirtelen elájult. A frászt hozta ránk. - Tihamérnak kicsit rekedtes volt a hangja.
-Jobban van most már, magához is tért valamennyire, de még nem kelhet fel. - nézett kedvesen a gyerekekre Ágnes. - Tudjátok, neki cukorbetegsége van.
-De az nem időseknél van csak?
-Van egy, ami csak a felmőtteket érinti és van egy másik, amelyik a fiatalokat is. Az utóbbi egy autóimmun betegség, ami azt jelenti röviden, hogy a test a saját sejtjei ellen indít támadást, megöli azokat a sejteket, amelyek az inzulint termelik. Mivel a szervezetben nincsen inzulin, a cukorszint is megnövekszik, az pedig rengeteg elváltozást és nehézséket okoz a szervezet működésében - magyarázta Máté, ahogy kilépett a teraszra ő is. - Komoly baj is lehetett volna, de szerencsére gyors volt a reakció és közreműködés.
-Szóval, az, amit Ágnes beadott az inzulin volt? - kérdezte Gergely.
-Igen. Csak nem volt elég. Nagyon nagyon magas volt a vércukorszintje Dominak. - komolyodott el Máté. - Még mindig kicsit nagy, de most kell hagyni, hogy lassan helyrejöjjön. Ma csak pihenni fog.
-Rendben. Köszönjük a segítséget. - fogott vele kezet Balázs is és István is.
-Ha még kell segítség hívjatok. - intett Máté, azzal el is ment.
Mindenkk csendben ült egy darabik, majd megszólalt Pityu.
-Mi lenne ha összeszednénk a méta határköveket és elmennénk horgászni?
Nem volt ellenvetés. Páran maradtak segíteni az ebédet elkészíteni, meg egy diétásat Dominak.

(0) (0)
"Some go this way. Some go that way. But as for me personally, I prefer the shortcut." Cheshire Cat (Alice in Wonderland - Disney)


    Top
 Post subject: Re: Egyről a kettőre
Posted: Mar 3rd, '17, 22:25    


nel-tu-animoke

Joined: Aug 31st, '10, 15:20
Posts: 4730
Hugs: 46291
Website: http://neunatkozz.weebly.com/
Vera azok közé tartozott akik kicsit jobban megszeppentek, és nem még volt kedve játszani. Irma, Attila és Elemér is maradtak. A fiúk pucolták s aprították a hagymát, paprikát, paradicsomot és krumplit, a lányok pedig pácolták és potyolták a húst. Istvánra maradt a tulajdonképpeni főzés, rövid idő alatt kész is lett a lecsó, a krumpli, s a rántotthús. Pont időben, mert hazaszállingóztak a halászók is. Halat ugyan csak kettő egészen picit fogtak, azt se szándékosan, de azért István gyorsan megsütötte azokat is, hogy legyen kellőképpen megünnepelve a nagyvad, és feltálalta azokat is tisztességesen, megadva a módját neki, citromkarikákra fektetve.
- Remélem nem baj, ha a fejüket nem rakom ki fatáblára, hogy a kandallótok fölé akasszátok ereklyének - viccelődött tovább István.
- Á nem, úgyse valami mutatós az agancsuk - szabadkozott Bence.
- Domi hogy van? - érdeklődött most Rita, s sorban csatlakoztak hozzá még páran, mint valami sereg kiskacsa, amelyikek közül az egyik elkezd sápogni, s a többi is rákezdi.
- Domi üzeni, hogy még egy kicsit pihenne egyedül, de ha elköltötte királyi lakomáját, és ti is, akkor szívesen fogad titeket a luxuslakosztályán - érkezett a többiek közé mosolyogva Balázs. - Azt is üzeni, hogy vigyázzatok a hallal, nehogy mérgező legyen a húsa vagy megakadjon egy szálka a torkotokon.
Felnevettek, s Zsóka hangosat kiáltott, hogy Domi is hallhassa a másik szobában:
- Nagyobb egy szálka, mint ez a két hal összesen, Domi! Fulladásra nincs veszély!

Az ebédet egykettőre belapátolták magukba, a hegyi levegő és a sok mozgásos program meghozta a fiatalok étvágyát. Mindenkinél maradt pár falat mardék, Vera tányérján viszont alig látszott, hogy evett belőle. Szabadkozott, hogy már jóllakott a reggelivel, de pár ember fejében elkezdett motoszkálni a kétely.
- Ki akar jönni Domihoz? - kérdezte Vera, hogy elterelje magáról a figyelmet.
Erre egy csomóan felugrottak.
- Hó hó, a naposok segítségét még igénylem kicsit! - intette a társaságot István mosolyogva.

Domit elhalmozták ajándékokkal és jókívánságokkal, mindenki szeretett volna tenni érte valamit. Bár olyan banális dolgokat adtak neki, mint egy falevél, vagy egy papírcetlire írt bibliai igevers, Domi minden ajándékot olyan nagy becsben tartott és úgy dicsért, mintha aranyrudakat vagy miniszterelnöki elismerést kapott volna.

(0) (0)


    Top
 Post subject: Re: Egyről a kettőre
Posted: Jun 2nd, '17, 07:56    


nel-tu-animoke

Joined: Aug 31st, '10, 15:20
Posts: 4730
Hugs: 46291
Website: http://neunatkozz.weebly.com/
(Újraolvastam itt a végét s úgy megnyomorgatnám domit :D aztán majd kell ezt is írjuk tovább amint lesz több időnk. Meg nehogy véletlenül kitörlődjön ez a thread)

(0) (0)


    Top
 Post subject: Re: Egyről a kettőre
Posted: Jul 7th, '17, 16:49    


Hina-Monoko

Joined: Oct 10th, '11, 19:10
Posts: 3387
Hugs: 16212
Mood: (~-.-)~
Yahoo Messenger: [email protected]
Location: Somwhere in the world~
(jaja, kell folytassuk :) amint tudok írok )

(0) (0)
"Some go this way. Some go that way. But as for me personally, I prefer the shortcut." Cheshire Cat (Alice in Wonderland - Disney)


    Top
 Post subject: Re: Egyről a kettőre
Posted: Jul 22nd, '17, 21:15    


Hina-Monoko

Joined: Oct 10th, '11, 19:10
Posts: 3387
Hugs: 16212
Mood: (~-.-)~
Yahoo Messenger: [email protected]
Location: Somwhere in the world~
Estefele mindenki elvonult. Sokan olvastak együtt Bibliát, vicces történeteket meséltek, pár lány nekikezdett gyöngyöket fűzni Ágnessel. A napi események sok energiát kivettek belőlük és úgy döntöttek a tábortüzet másnapra hagyják, és inkább hamarább lefekszenek.

Domi az ágyában ült és az ablakon nézett ki. Kezével egyik kis ajándékkal játszadozott, amit az egyik táborozótól kapta. Arca kissé szomorkás volt és zavart.
Két halk koppantás után Balázs dugta be a fejét az ajtón. Kedvesen Domira mosolygott. Az ajtót ugyanolyan csendben becsukta, ahogy kinyitotta, majd a fiú mellé ült az ágyra.
-Ne haragudj, hogy gondot okoztam. - mondta halkan Domi. Két csepp könny legördült még mindig halovány arcán. - Nem akartam gondot okozni. - Szipogott.
Balázs bátorítóan megfogta a kezét.
-Nagyon megijesztettél. Mindenki nagyon aggódott. - nézett a fiú szemében komolyan. - Örvendek, hogy jobbam vagy. Hála Istennek! - megölelte a pityergő fiút, aki nagyon hálásan viszonozta. - Mi történt?
Domi még pár percig szipogott, ameddig összeszedte a gondolatait. Kibontakozott az ölelésből. A paplanra nézett.
-Nem... nem vettem be az inzulint. És rosszul esett, hogy diétásan egyek. Csak én. - az ifivezetőre nézett és szemei könnyel megteltek. - Úgy éreztem, mintha el lennék átkozva. Olyan rosszul esik. Noha jól esett, hogy mindenki kis királyként kezelt. - halvány mosoly jelent meg az arcán.

(0) (0)
"Some go this way. Some go that way. But as for me personally, I prefer the shortcut." Cheshire Cat (Alice in Wonderland - Disney)


    Top
 Post subject: Re: Egyről a kettőre
Posted: Nov 19th, '17, 21:54    


nel-tu-animoke

Joined: Aug 31st, '10, 15:20
Posts: 4730
Hugs: 46291
Website: http://neunatkozz.weebly.com/
(We will continue the story asap)

(0) (0)


    Top
 Post subject: Re: Egyről a kettőre
Posted: Mar 19th, '18, 20:53    


nel-tu-animoke

Joined: Aug 31st, '10, 15:20
Posts: 4730
Hugs: 46291
Website: http://neunatkozz.weebly.com/
(Mikor írsz? :) )

(0) (0)


    Top
 Post subject: Re: Egyről a kettőre
Posted: Apr 10th, '18, 16:02    


Hina-Monoko

Joined: Oct 10th, '11, 19:10
Posts: 3387
Hugs: 16212
Mood: (~-.-)~
Yahoo Messenger: [email protected]
Location: Somwhere in the world~
Estefele mindenki elvonult. Sokan olvastak együtt Bibliát, vicces történeteket meséltek, pár lány nekikezdett gyöngyöket fűzni Ágnessel. A napi események sok energiát kivettek belőlük és úgy döntöttek a tábortüzet másnapra hagyják, és inkább hamarább lefekszenek.

Domi az ágyában ült és az ablakon nézett ki. Kezével egyik kis ajándékkal játszadozott, amit az egyik táborozótól kapta. Arca kissé szomorkás volt és zavart.
Két halk koppantás után Balázs dugta be a fejét az ajtón. Kedvesen Domira mosolygott. Az ajtót ugyanolyan csendben becsukta, ahogy kinyitotta, majd a fiú mellé ült az ágyra.
-Ne haragudj, hogy gondot okoztam. - mondta halkan Domi. Két csepp könny legördült még mindig halovány arcán. - Nem akartam gondot okozni. - Szipogott.
Balázs bátorítóan megfogta a kezét.
-Nagyon megijesztettél. Mindenki nagyon aggódott. - nézett a fiú szemében komolyan. - Örvendek, hogy jobbam vagy. Hála Istennek! - megölelte a pityergő fiút, aki nagyon hálásan viszonozta. - Mi történt?
Domi még pár percig szipogott, ameddig összeszedte a gondolatait. Kibontakozott az ölelésből. A paplanra nézett.
-Nem... nem vettem be az inzulint. És rosszul esett, hogy diétásan egyek. Csak én. - az ifivezetőre nézett és szemei könnyel megteltek. - Úgy éreztem, mintha el lennék átkozva. Olyan rosszul esik. Noha jól esett, hogy mindenki kis királyként kezelt. - halvány mosoly jelent meg az arcán.
A férfi csendben figyelte Domi arcát, majd átölelte. Ő viszonozta az ölelést, majd elsírta magát.
-Tudom, hogy ez nagyon nehéz neked... De nem csak neked... Mindenkinek. Mert mindenki szeret. - Balázs csendben és nyugodtan beszélt. Domi felnézett rá, de sokat nem látott a könnyei közül. - Mindenki szeretné ha te jobban lennél.
Jó hosszú ideig ültek csendben, Balázs ölelte Domit, akit már nem rázott már a sírás, de még potyogtak a könnyek a szeméből.
-A nagymamám... -kezdte halkan Balázs. - Körülbelül annyi idős volt, mint te, amikor elveszítette szinte mindkét kezéről az összes újját. - Domi felegyenesedett és kibonakozott az ölelésből. Kíváncsian nézett Balázsra. - Totálisan kétségbeesett. Ő is... meg hát a családja is. Abban az időben ez nagyon nagy ügy volt. Kinek fog ő kelleni? Hisz alig maradt pár újja a két kezén. Dolgozni nem tud. Feleségnek sem vennék el hiszen csonka... Háborús időben pedig otthon kellett segétkezni.
-Miért nem vették volna el? - kérdezte halkan Domi.
-Abban az időben, főleg falun, a csonkaságot, fogyatékosságot úgy fogták fel, mint egy átkot. Ráadásul, még goldozni sem tudott a csonka kezeivel. A családja normális, hogy szinte éppen, hogy nem kidobta. Sokszor mesélte nekem, hogy nagyon depressziós lett akkor. A templomot kerülte, mintha onnan üldöznék. Sokat sétált, hogy legalább otthon ne lássa a szánakozó arcokat. Egy időben a temetőbe járt sokat. Ott ismerte meg a nagybátyámat.
-A nagybátyádat? Azt hogy? - Domi nevetni kezdett, először aznap, összeráncolt a homlokát.
-Őt befogadta.
Domi elengedett egy hosszú Áááá-t.
-Akkor a bátyám öt éves lehetett. Eléggé hátrányos sorsú gyerek volt. A szülei hamar meghaltak, a helyi templom vette gondozásba, de akkoriban nagyon nehezen tudtak neki mindent megadni, amire szüksége lett volna. Nem is ő volt az egyedüli. De... ennél nagyobb hite volt és életereje, hogy éljen. Azért ment a temetőbe hátha kap valami kis munkát kis kenyérért cserébe. Azt is amit kapott sokszor megosztotta az ott lévő gyerekekkel. Nagymamámat elbűvölte a gyerek.
-Meghiszem. Nagyon nehéz lehetett. - bólogatott Domi.
Balázs elmosolyodott, majd folytatta.
-Nagymamám úgydöntött a templomhoz megy mégis segítségért, miután jókora időt töltött a fiúval és otthon egyre jobban éreztették vele, hogy pluszban van. Kiderült, hogy nem ő az egyedüli, akinek baja volt. Elmondta nekem, hogy a fiúval is mennyit imádkoztak Istenhez és végül is emiatt adott esélyt az egyháznak. Ott egy szegény, de annál szeretőbb társaság fogadta. Sokan bátorítátták, imádkoztak rengeteget, és évek múlva, hosszú, fájdalmas gyakorlatozás után újra megtanulta használni csonka kezeit. Annyira, hogy még kosarakat fonni is megtanult és egyéb kézimunkát. Azt pedig a nagybátyám adta el a közeli falvakban.
-Aztamindenit! - lelkendezett Domi.
-Igen, hihetelen, ugye? Megkérdőjelezném ha nem láttam volna én magam is. - mosolygott az ifivezető. - Mikor sokszor panaszkodtam nagymamámnak mennyi bajom van, olyankor felmutatta a kezét és azt mondta "Lehet van bajod, de van kezed és lábad is, hogy odamenj a problémához és megoldd. Csupán kérd a jó Istent és Ő ad erőt és mindent amire szükságed van. De sose panaszkodj. Légy hálás!"
Egymásra néztek és elnevették magukat.
-És mi lett tovább?
-Hát... véget ért a háború. Mamám családja elismerte, hogy sokat tud csinálni és örvendtek neki. Őket is megviselte a háború és összefogtak, Isten elé mentek. Nagymamám nagy támasz lett az egyházba és többféle segélyszervezetnek. Befogadta a nagybátyámat, mint fiát hivatalosan is. Aztán megismerte nagytatámat és összeházasodtak. Onnantól fogva már semmi külünleges.
Domi csendben merengett a hallottakon. Félrefordította a fejét és Balázsra nézett.
-Olyan önfeláldozó lehett nagybátyád, hogy úgy akart segíteni. És a többiek. Meg mamád. - Domi az ajkát harapdálta annyira el volt a gondolataiban.
Balázsnak erre támadt egy ötlete. Elmosolyodott.
-Igen. Sokat áldoztak mind, hogy segítsenek neki és másoknak is talpra állni. Mamámnak egy ideig rossz is volt a kapcsolata a családjval, mert Istent szolgálta. De azt mondja megérte és nem bánja. Mert sok embert mentett meg, ahogy őt is megmentették.
-Áldozatibárány. - nevetett Domi.
-Igen. - nevett Balázs is. - Na, jól van, de kis áldozatibárány. Menj aludni. - összeborzolta a fiú fejét majd elbúcsuztak és utolsónak lefeküdtek.
Csendes volt az este.

(0) (0)
"Some go this way. Some go that way. But as for me personally, I prefer the shortcut." Cheshire Cat (Alice in Wonderland - Disney)


    Top
 Post subject: Re: Egyről a kettőre
Posted: Apr 10th, '18, 20:10    


Hina-Monoko

Joined: Oct 10th, '11, 19:10
Posts: 3387
Hugs: 16212
Mood: (~-.-)~
Yahoo Messenger: [email protected]
Location: Somwhere in the world~
Másnap zuhogott, kora reggeltől, szünet nélkül. Ezért a társaság úgy döntött, hogy benti programokkal foglalják le magukat. Egyesek gyöngyöt fűztek Ágnessel, volt aki besegített a konyhán Istvánnak, mások társasjátékoztak, vagy csak egyszerűen beszélgettek.
Ebéd után csak nem akaródzott elállni az eső, ezért a délutánra egy teljes ifit terveztek be, eltérően a többi naptól, amikor általában egy, maximum két órát tartott a bibliaóra.
A banda elhelyezkedett a nappaliban körben. Gergely Pityu és Lilla között helyezkedett el. Irma Ágnes mellé ült. Domi kihasználta az alkalmat és a legkényelmesebb székett vette igénybe. Már jobban volt, de azért még kényeztette magát egy kicsit. A fiúk cukkolták is, hogy ha ellustul nem kap feleséget magának.
Énekeltek, Balázs gitározott, Pityu vezette a fiúkat, a lányoknál Lilla meg Ágnes tűntek ki csodálatos hangjukkal.
Mikor mindenki lecsendesedett, Balázs kinyitotta a Bibliát és felolvasta Lukács evangéliomából a 23. részt az elejétől a végéig.
Mindenki feszülten hallgatta. Nem értették igazán miért pont most olvasta fel a keresztrefeszítés történetét. Húsvét rég lejárt, vagy nagyon messze van.
Végül Domi törte meg a csendet:
-Miért pont ezt...?
-Mát azt hittem nem is kérdezed meg. - mosolygott Balázs. Mindenki nevetett.
-Nos, hát igen. Magyarázattal tartozok ugyebár. Igazából okkal választottam mára ezt a történetet. A tegnapi kis baleset miatt úgy éreztem valamit kellene mondjak. Isten hozzám szólt és... ez lett. - végignézett a társaságon. Ők elfogultan hallgatták minden szavát. Domi picit elpirult. Nem hitte volna a betegségéből fog ifit tartani Balázs.
-Amit igazán ki akarok emelni most, az nem a keresztrefeszítés, a foglyok, Pilátus, megtérés, az örök élet és a többi. Hanem, egy szó. Vagyis kettő: áldozat és áldozatibárány. Jézus hatalmas áldozatot hozott, lemondott saját akaratáról, felvállalta a bűnt, a fájdalmat, a szenvedést, a halált... és áldozatibárány lett. Elgondolkoztam azon mi mikor vagyunk hajlandók áldozatot hozni másokért. Első soorban mit is értünk az áldozat alatt? Ti mit értetek az áldozat alatt? Mi nektek az áldozat?
Egy percig mindenki csenben gondolkodott.
-Hát... mikor feláldozzuk az időnket, erőnket, hogy másnak segítsünk. - jelentette ki Elemér.
-Áldozatot hozunk... mikor szeretetből segítünk valakinek és félreteszünk mindent, hogy neki jó legyen. - Lilla is felszólalt.
-Önzetlenül segítünk. Nem a hasznot nézzünk. - Irma csendben alig hallhatóan mondta, ezért meg kellett ismételje, de akkor már bátrabban mondta. A többiek helyeseltek.
-Vagyis mikor lemondunk a saját kényelmünkről, hogy segítsünk másnak, hogy nekik jobb legyen. - foglalta össze Pityu.
-Jah, mikor videójátékozás helyett segítesz a takarításban. - mindenki nevetni kezdett Attila komoly kijelentésén. - De komolyan! Nekem nagy áldozat!
-Persze, főleg, mert nem is szeretsz takarítani!
-Ki szeret egyeltalán?
-Én szeretek!
-Nem hiszem.
A bandán végigfutott egy nevetésgörcs megint.
-Jól van. Visszatérve a témánkhoz. Ügyesen megfogalmaztátok mit is jelenthet. A magyar értelmező szótár szerint az áldozat átvitt értelemben minden jószág, becses vagyon, melyet magunktól megvonunk, hogy vele embertársunkon, illetőleg a közjón segítsünk. Áldozatot nem szóval, hanem tettel kell hozni. Emellett minden szenvedés, melyet másokért kiállunk, vagy öröm, élvezet, melyről érettök lemondunk. - Balázs itt egy kicsit megállt a beszédben, hogy összeszedje gondolatait. - Én sajnos jóval kevesebbszer hozok áldozatot, mint szeretnék. Rengetegszer az önzőségem jön elő, mintsem lemondjak arról a pár óra szabadidőmről és besegítsek az egyháznak például. Vagy hogy egyeltalán hazemenjek és a szüleimnek segítsek a háztartásban.
-Most egy áldozatot hoztál, hogy itt vagy velünk ahelyett, hogy Ágnessel pihenjetek valamelyik tenger partján kettesben. - mosolygott Lilla játékosan.
Ágnes nevetni kezdett és egy képzeletbeli puszit küldött feléje.
-Hát igen. De veletek szívesen vagyok.
Csak ennyi kellett. A bandóból egy elérzékenyült "Aaaah" hallatszott. Éppen hogy fel nem ugrottak, hogy Balázs nyakába vessék magukat.
-De az, hogy áldozatot hozzunk, az nem a szentlélektől kellene jöjjön? - tette fel a kérdést az egyik lány.
-De. Ugyanakkor kérheted Istent, hogy adja ezt meg neked. - válaszolt István, aki éppen akkor jelent meg egy kis gyümölccsel és megkínálta a társaságot. Ők természetesen lelkesen fogadták.
-Ha szeretnétek, akkor az áldozathozatalt már gyakorolhatjuk is. - állt fel Balázs, és ő is elvett egy falat gyümölcsöt. Majd odament Domi mellé és a vállára tette a kezét. - Mi felnőttek már megbeszéltük és mindenki beleegyezne: a tábor többi részében az édességet teljesen vegyük ki és kevésbé zsíros ételeket együnk. Így Dominak is egyszerűbb lesz tartani a diétáját és megállni, hogy "csaljon".
Domit annyira meglepte az új ajánlat, hogy beleszédült. Ellenkezni akart, de nem tudta hogy.
-Rendben!
-Én benne vagyok!
-Én is!
A társaság lelkendezett. Nem volt ellenvetés. Domit annyire megérintette barátai áldozathozatala, hogy elpityeredett. Akkor mindenki ment és jól megcirógatta Domit. Még Gergely is megborzolta a fiú haját, noha ő nem szereti annyira az ilyesmit.
Még jó ideig beszélgettek a témával kapcsolatosan és azon kívül. Mindenki jól érezte magát. Ágnes és István időközben elvonultak, hogy még egyszer megtárgyalják az elkövetkező napok menüjét. Utána István Pityu sofőrével elmentek megvenni azokat a dolgokat, amiből hiányban szenvedtek.

Gergely a teraszon állt és a csillagokat nézte. Már késő este volt, sokan lefeküdtek, vagy készülödtek az alvásra. Az eső is elállt, hűvös volt a levegő, de mégis kellemes. Az utóbbi napok eseményeit dolgozta fel. Rég érezte ilyen jól magát mások társaságában. Istenhez is mintha közelebb került volna. Teljesen megfeledkezett az otthoni eseményekről. Mikor az apjára gondolt, kissé elkomorodott.
"Istenem! Nem tudom hogy imádkozzak, de szertenék közelebb kerülni ezekhez a csodás emberekhez! És hozzád is. Segíts meg!" összkulcsolt kezét a terasz korlátján támasztotta. Szemét behunyta. Még sok mindent nem értett Istenről. Mégis most egy kellemes melegség áradt szét benne, mint amikor a nagymamája mesélt Istenről. Nosztalgikusan elmosolyodott. Látott reményt, hogy az élete jobb legyen.
Pityu jött ki és Gergely mellé állt. Nyújtózott egyet.
-Nah, hogy telik? - oldalba bökte a könyökével a fiút.
Gergely elvigyorodott.
-Jól. Nem olyan vészes.
-Áh, ugyan! A képedre van írva, hogy túlságosan jól érzed magad. És minden programon ezer százalékosan ott vagy! - nevetett Pityu és összeporzolta Gergely haját.
Ö is nevetni kezdett.
-Héj! - megfogta Pityu kezét, hogy levegye a fejéről. Egy kis tusakodás vette kezdetét. Nem volt győztes. A végén nevettek megint.
-Örvendek, hogy eljöttem. - mondta végül Gergő, mikor befele indultak.
Pityu elvigyordotott.
-Annak örvendek. Maradjon így tovább is. Száz évig. Ezer. - kinyitotta az ajtót és bement.
-Ezer?! Nem akarok annyit élni! - fintorgott Gergely és követte Pityut a mosdóba.
-Há' mér'? - vihogott, miközben előbvette a fogkeféjét.
-Nem akarok aszott vénember lenni ezer évig.
-Me' már most az vagy mi?
-Áh, még nem. De te igen.
-Én-e? Nem vagyok olya vén! - megnéze magát a fürdő tükrében. - Van szakállam, de attól csak sármosabb leszek.
-Mint egy kertitörpe? - vigyorgott pimaszul Gergely.
Újból tusakodni kezdtek és ha nem szól rájuk Balázs, hogy most már tényleg csendóra, reggelig verekedtek volna.

(0) (0)
"Some go this way. Some go that way. But as for me personally, I prefer the shortcut." Cheshire Cat (Alice in Wonderland - Disney)


    Top
Display posts from previous:   Sort by  
   [ 252 posts ] 

You cannot post new topics in this forum
You cannot reply to topics in this forum
You cannot edit your posts in this forum
You cannot delete your posts in this forum

Username:

Password:


I forgot my password

Avatar





It is currently Mar 28th, '24, 22:18
All times are UTC+02:00