Másnap zuhogott, kora reggeltől, szünet nélkül. Ezért a társaság úgy döntött, hogy benti programokkal foglalják le magukat. Egyesek gyöngyöt fűztek Ágnessel, volt aki besegített a konyhán Istvánnak, mások társasjátékoztak, vagy csak egyszerűen beszélgettek.
Ebéd után csak nem akaródzott elállni az eső, ezért a délutánra egy teljes ifit terveztek be, eltérően a többi naptól, amikor általában egy, maximum két órát tartott a bibliaóra.
A banda elhelyezkedett a nappaliban körben. Gergely Pityu és Lilla között helyezkedett el. Irma Ágnes mellé ült. Domi kihasználta az alkalmat és a legkényelmesebb székett vette igénybe. Már jobban volt, de azért még kényeztette magát egy kicsit. A fiúk cukkolták is, hogy ha ellustul nem kap feleséget magának.
Énekeltek, Balázs gitározott, Pityu vezette a fiúkat, a lányoknál Lilla meg Ágnes tűntek ki csodálatos hangjukkal.
Mikor mindenki lecsendesedett, Balázs kinyitotta a Bibliát és felolvasta Lukács evangéliomából a 23. részt az elejétől a végéig.
Mindenki feszülten hallgatta. Nem értették igazán miért pont most olvasta fel a keresztrefeszítés történetét. Húsvét rég lejárt, vagy nagyon messze van.
Végül Domi törte meg a csendet:
-Miért pont ezt...?
-Mát azt hittem nem is kérdezed meg. - mosolygott Balázs. Mindenki nevetett.
-Nos, hát igen. Magyarázattal tartozok ugyebár. Igazából okkal választottam mára ezt a történetet. A tegnapi kis baleset miatt úgy éreztem valamit kellene mondjak. Isten hozzám szólt és... ez lett. - végignézett a társaságon. Ők elfogultan hallgatták minden szavát. Domi picit elpirult. Nem hitte volna a betegségéből fog ifit tartani Balázs.
-Amit igazán ki akarok emelni most, az nem a keresztrefeszítés, a foglyok, Pilátus, megtérés, az örök élet és a többi. Hanem, egy szó. Vagyis kettő: áldozat és áldozatibárány. Jézus hatalmas áldozatot hozott, lemondott saját akaratáról, felvállalta a bűnt, a fájdalmat, a szenvedést, a halált... és áldozatibárány lett. Elgondolkoztam azon mi mikor vagyunk hajlandók áldozatot hozni másokért. Első soorban mit is értünk az áldozat alatt? Ti mit értetek az áldozat alatt? Mi nektek az áldozat?
Egy percig mindenki csenben gondolkodott.
-Hát... mikor feláldozzuk az időnket, erőnket, hogy másnak segítsünk. - jelentette ki Elemér.
-Áldozatot hozunk... mikor szeretetből segítünk valakinek és félreteszünk mindent, hogy neki jó legyen. - Lilla is felszólalt.
-Önzetlenül segítünk. Nem a hasznot nézzünk. - Irma csendben alig hallhatóan mondta, ezért meg kellett ismételje, de akkor már bátrabban mondta. A többiek helyeseltek.
-Vagyis mikor lemondunk a saját kényelmünkről, hogy segítsünk másnak, hogy nekik jobb legyen. - foglalta össze Pityu.
-Jah, mikor videójátékozás helyett segítesz a takarításban. - mindenki nevetni kezdett Attila komoly kijelentésén. - De komolyan! Nekem nagy áldozat!
-Persze, főleg, mert nem is szeretsz takarítani!
-Ki szeret egyeltalán?
-Én szeretek!
-Nem hiszem.
A bandán végigfutott egy nevetésgörcs megint.
-Jól van. Visszatérve a témánkhoz. Ügyesen megfogalmaztátok mit is jelenthet. A magyar értelmező szótár szerint az áldozat átvitt értelemben minden jószág, becses vagyon, melyet magunktól megvonunk, hogy vele embertársunkon, illetőleg a közjón segítsünk. Áldozatot nem szóval, hanem tettel kell hozni. Emellett minden szenvedés, melyet másokért kiállunk, vagy öröm, élvezet, melyről érettök lemondunk. - Balázs itt egy kicsit megállt a beszédben, hogy összeszedje gondolatait. - Én sajnos jóval kevesebbszer hozok áldozatot, mint szeretnék. Rengetegszer az önzőségem jön elő, mintsem lemondjak arról a pár óra szabadidőmről és besegítsek az egyháznak például. Vagy hogy egyeltalán hazemenjek és a szüleimnek segítsek a háztartásban.
-Most egy áldozatot hoztál, hogy itt vagy velünk ahelyett, hogy Ágnessel pihenjetek valamelyik tenger partján kettesben. - mosolygott Lilla játékosan.
Ágnes nevetni kezdett és egy képzeletbeli puszit küldött feléje.
-Hát igen. De veletek szívesen vagyok.
Csak ennyi kellett. A bandóból egy elérzékenyült "Aaaah" hallatszott. Éppen hogy fel nem ugrottak, hogy Balázs nyakába vessék magukat.
-De az, hogy áldozatot hozzunk, az nem a szentlélektől kellene jöjjön? - tette fel a kérdést az egyik lány.
-De. Ugyanakkor kérheted Istent, hogy adja ezt meg neked. - válaszolt István, aki éppen akkor jelent meg egy kis gyümölccsel és megkínálta a társaságot. Ők természetesen lelkesen fogadták.
-Ha szeretnétek, akkor az áldozathozatalt már gyakorolhatjuk is. - állt fel Balázs, és ő is elvett egy falat gyümölcsöt. Majd odament Domi mellé és a vállára tette a kezét. - Mi felnőttek már megbeszéltük és mindenki beleegyezne: a tábor többi részében az édességet teljesen vegyük ki és kevésbé zsíros ételeket együnk. Így Dominak is egyszerűbb lesz tartani a diétáját és megállni, hogy "csaljon".
Domit annyira meglepte az új ajánlat, hogy beleszédült. Ellenkezni akart, de nem tudta hogy.
-Rendben!
-Én benne vagyok!
-Én is!
A társaság lelkendezett. Nem volt ellenvetés. Domit annyire megérintette barátai áldozathozatala, hogy elpityeredett. Akkor mindenki ment és jól megcirógatta Domit. Még Gergely is megborzolta a fiú haját, noha ő nem szereti annyira az ilyesmit.
Még jó ideig beszélgettek a témával kapcsolatosan és azon kívül. Mindenki jól érezte magát. Ágnes és István időközben elvonultak, hogy még egyszer megtárgyalják az elkövetkező napok menüjét. Utána István Pityu sofőrével elmentek megvenni azokat a dolgokat, amiből hiányban szenvedtek.
Gergely a teraszon állt és a csillagokat nézte. Már késő este volt, sokan lefeküdtek, vagy készülödtek az alvásra. Az eső is elállt, hűvös volt a levegő, de mégis kellemes. Az utóbbi napok eseményeit dolgozta fel. Rég érezte ilyen jól magát mások társaságában. Istenhez is mintha közelebb került volna. Teljesen megfeledkezett az otthoni eseményekről. Mikor az apjára gondolt, kissé elkomorodott.
"Istenem! Nem tudom hogy imádkozzak, de szertenék közelebb kerülni ezekhez a csodás emberekhez! És hozzád is. Segíts meg!" összkulcsolt kezét a terasz korlátján támasztotta. Szemét behunyta. Még sok mindent nem értett Istenről. Mégis most egy kellemes melegség áradt szét benne, mint amikor a nagymamája mesélt Istenről. Nosztalgikusan elmosolyodott. Látott reményt, hogy az élete jobb legyen.
Pityu jött ki és Gergely mellé állt. Nyújtózott egyet.
-Nah, hogy telik? - oldalba bökte a könyökével a fiút.
Gergely elvigyorodott.
-Jól. Nem olyan vészes.
-Áh, ugyan! A képedre van írva, hogy túlságosan jól érzed magad. És minden programon ezer százalékosan ott vagy! - nevetett Pityu és összeporzolta Gergely haját.
Ö is nevetni kezdett.
-Héj! - megfogta Pityu kezét, hogy levegye a fejéről. Egy kis tusakodás vette kezdetét. Nem volt győztes. A végén nevettek megint.
-Örvendek, hogy eljöttem. - mondta végül Gergő, mikor befele indultak.
Pityu elvigyordotott.
-Annak örvendek. Maradjon így tovább is. Száz évig. Ezer. - kinyitotta az ajtót és bement.
-Ezer?! Nem akarok annyit élni! - fintorgott Gergely és követte Pityut a mosdóba.
-Há' mér'? - vihogott, miközben előbvette a fogkeféjét.
-Nem akarok aszott vénember lenni ezer évig.
-Me' már most az vagy mi?
-Áh, még nem. De te igen.
-Én-e? Nem vagyok olya vén! - megnéze magát a fürdő tükrében. - Van szakállam, de attól csak sármosabb leszek.
-Mint egy kertitörpe? - vigyorgott pimaszul Gergely.
Újból tusakodni kezdtek és ha nem szól rájuk Balázs, hogy most már tényleg csendóra, reggelig verekedtek volna.
(0) (0) |
|